Ez a fejezet a mellékvese által szintetizált hormonokkal foglalkozik, hatásukkal. Amolyan tömör, száraz tényeket leíró fejezet, de mégis nagyon fontos azért, hogy megértsük melyik hormon mit művel a testünkben. A későbbiekben ezeknek az összefüggéseit is taglalom. A mellékvesék, ha még eddig nem írtam volna le, nem a vesék pótlására szolgálnak.
A kéreg 3 részre osztható, mindegyikben más a hormonok kiválasztása. 3 családba sorolhatók a szteroid hormonok: mineralokortikoidok, glükokortikoidok, androgének.
A zona glomerulosa, pregnenolone-t, progeszteront, aldoszteront termel, sem glükokortikoidokat, sem androgént, bár a prekurzorok (előanyagok) egy része ugyanaz.
A zona fasciculatában leginkább glükokortikoidhormonok, a zona reticularisban főként androgének, ill. androgénprekurzorok kerülnek szintetizálásra. Igen, ez azt jelenti, hogy öszvérmegoldásként átcsaphat egy másik zóna más hormonok előállítására.
A mellékvese velő katekolaminokat, adrenalint és noradrenalint (ezt azért nem egészen a mellékvese termeli) bocsát a rendelkezésünkre, amik a szimpatikus idegrendszer részét képezik. És mindezt miért írom ezt le? Mert a későbbiekben ebből értjük meg a fáradtság okát, tüneteit, mibenlétét. Nos, miután megismerkedtünk a hormonok neveivel, akkor olvassuk el mire jók a szervezetben, első körben nagy vonalakban, aztán kicsit részletesebben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése